Az az igazság, hogy jó alvó és nehezen kelő típus vagyok. Viszont keleti oldalra néz a hálószoba ablaka, így kicsit könnyebb a besütő napocskára kelni, akár már 1/2 6-3/4 6 körül. Így van kb. 1 órám nyugiban, amíg a srácoknak kelni kell (edzőtáborozás okán). Ez pedig megfizethetetlen. :-) Az a legjobb, ha ilyenkor a kertben elkortyolgatott kávé után nekiállok locsolni. Végigpörgetni magamban a ránk váró napot, vagy csak szemrevételezni, hogy mi, hogy "ébredt" a kicsit hűvösebb éjszaka után.
A locsolás szertartássá vált este is, ezek
azok a fél órák-órák a napban, amikor kivonulok a család életéből (a
gyerekek kedvükre gépezhetnek, tévézhetnek, csak nekem nyugtom legyen
egy kicsit). A fejem kiüresedik és csak csodálom a szépségeket, élvezem a
fű puhaságát a meztelen talpam alatt, a víz hűvösét a nagy melegben... És
van egy olyan rész a kertben, ahova megdöbbentő erővel tükröződik
vissza a lemenő nap a szomszéd ház ablakából. Éppen akkor, amikor már
kicsit hűsítene az esti szellő. Nem kell öntözőrendszer. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése