Mindig is "kutyások" voltunk. A nagyszüleimnek mindig volt kutyája, aztán 13 éves koromban nekünk is lett, mindjárt kettő: egy spániel és egy angol szetter. Budapesten, lakásban éltünk, közel a Városligethez. Megtanultuk a felelősségvállalást és a kötelességérzetet. Jól beosztva, naponta 5x-6x vittük sétálni az ebeket, ők meg lelkesen mellettünk horpasztottak mindennapi tevékenységeink közben. Aztán kertes házba költöztünk, de akkor is sokat jártunk sétálni, és éltük a közösségi életet más kutyásokkal. Gyerekkorom kutyái még megérték kisfiam születését, 13-14 éves korukban mentek el. Nem volt kérdés, hogy nekem kutya KELL, ha saját családom, önálló életem lesz, akkor is. Annyi kompromisszumot kötöttünk, hogy "kinti kutyát" neveltünk. 2007. májusában érkezett hozzánk Teó, a szálkás-szőrű tacsi. (Ki nem találnátok, hogy a Nagyimnak is volt ilyen fajtájú kutyája, amikor még egészen kicsik voltunk. Mellette egy drótszőrű német vizslával, akit később mi is kaptunk a Nagyitól, ő volt Walter. Sajnos őt nem győztük energiával és türelemmel, pedig még kutyaiskolával is próbálkoztunk. Végül elajándékoztuk és egy vadászhoz került. Remélhetően jó sorsa lett, de máig fájó pont az emléke.) Teó viszont szépen beilleszkedett a családba, a gyerekek imádják, ő pedig élvezi a méretéhez képest tágas kertet. Szerencsére nem ás, viszont szépen kialakultak a "járatai" a bokrok alatt és mögött, így mindent könnyedén a felügyelete alatt tud tartani. Igazán kertbarát kutyus. Szántó mellett lakunk, úgyhogy jókat sétálunk és vannak elszámolatlan útjai a kukoricásban is, amikor kiéli vadász-szenvedélyét. (Igazság szerint gyík-tetemekkel a kertben is találkozni néha...) Egy idegesítő szokása persze akad: amikor kiülünk a kertbe kávézni, pihenni, akkor eszméletlen előadást tart arról, hogy ő milyen jó vadászkutya, és konkrétan mindenre ugrik, a pillangó árnyékára vetődik, persze mindezt hangos, vékony hangú ugatás kíséretében. Úgyhogy a nyugalomnak pillanatokon belül vége. Viszont ki lehet fogni rajta, ha eltereljük a figyelmét egy kis fülvakargatással. :-) 8 éves elmúlt, együtt nő a gyerekekkel. Még mindig nagyon virgonc és mozgékony, sportos kis kutyi, és nagy fazon a szakálkájával. Szívvel-lélekkel-hanggal őrzi a területét és a családot, mi pedig roppant módon szeretjük őt ezért!
Akkor...
...és most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése