Az iskolakezdés elég rendesen beszippantott, úgyhogy nem nagyon tudtam írni, pedig voltak terveim. :-)
Most is csak egy rövid bejelentkezésre futja. Az egyetlen, csenevész mocsári hibiszkuszomat mutatom meg, nem kevés büszkeséggel. Persze neki is története van, mint a legtöbb növénynek a kertben. Két éve vettem egy elég szép, erős példányt, megirigyelve a sokfelé látható hatalmas, rengeteg virágot hozó bokrokat. Elültettem egy napos helyre, és abban az évben el is volt, megfelelt az elvárásoknak. Tavaly aztán szinte ki sem bújt a földből, egy kis kóró volt, amit csak nagy nehezen ismertem fel, és nem gyomláltam ki végül. Idén is hasonlóan indult a szezon, nem is volt nagy bizodalmam benne. Tudom, hogy az a hely kicsit gyengébb, vékonyabb talajréteget jelent, ami könnyen kiszárad, és rengeteg napfényt. Nehéz ott igazán kiteljesedni. Mindenesetre azt gondoltam, hogy ha már ismét előbújt, és ismét felismertem, akkor megadom neki az esélyt azzal, hogy kicsit több vizet adok neki a többieknél. Meglett az eredménye! Szegény a hatalmas bokrokhoz képest most is csak egy kóró, de hozott 4db 30 centis hajtást és a legerősebben 3 db (!) bimbót, amik szépen ki is nyíltak, és egy-két napig megörvendeztettek! Büszke voltam rá. :-) És ahogy nézegettem arra gondoltam, hogy ugye mennyire nem mindegy, hogy honnan jövünk, milyen körülmények között vagyunk, és ezek tükrében lehet értékelni, hogy mit is produkálunk. És a lényeg! Nem feltétlenül a teljesítményt kell nézni, hanem az abba fektetett munkát, energiát! Ezekkel a gondolatokkal - azt hiszem - neki is lehet futni egy új tanévnek. :-) <3
 |
| Itt már éppen teljes pompában |
 |
| Részleteiben is gyönyörű! |
 |
| Hogy látszódjon mekkora is valójában |
Ezt meg nem tudom kihagyni. Ez a klemátisz mindig elkápráztat júniusban a virágözönnel, amit produkálni tud. De még sohasem fordult elő, hogy augusztus végén újra virágozzon. Meglepetés! :-)
