Sk kocsibeálló

Az úgy volt, hogy a régi helyen nagyon bevált a fedett kocsibeálló kisházzal kombinálva. Tökéletes arra, hogy télen ne kelljen kaparni, havat takarítani, nyáron pedig ne 45 fokos legyen az autó. A kert elrendezése es az autós nagykapu helye lehetőséget adott itt is a beépítésre. Így ráadásul lesz egy tágasabb előkert, ahol majd egyszer füves terület is kialakítható, és egy zegzugosabb, védett oldalkert, amit kuckósan meg lehet csinálni. Szóval adott volt az elképzelés, kértünk is árajánlatokat, de elég ijesztőeket kaptunk. Egy költözésnél soha nem elég a pénz, én már elkezdtem külön kisházat nézni, kevesebb munka és pénz, engedjük el... De Apukám ráharapott a témára, mint kutya a csontra, és nem eresztette. 😂😍😂 Talált egy helyet, ahol megtervezik és legyártják a szerkezetet, az utolsó szegig kiszámolják a hozzávalókat, mindent egyben kiszállítanak... Hát jó, így azért elérhető közelségbe kerül a projekt anyagilag, de mennyi munka lesz! Huh, kinek van erre energiája?! Hát a nyugdíjasnak biztos. ❤ Úgyhogy megrendeltük. Aztán ugyebár betonoztuk az alapot a kisházhoz. És egy hónapja megérkezett a faanyag is. Nagyon jó illata volt, élmény volt lepakolni. 😉 Beszerveztük tesómékat is, és nekiestünk. Lazúrozással kellett kezdeni, amibe a család apraja-nagyja beszállt legalább pár lambéria erejéig. És persze a kutyák is a lábunknál őrködtek, csak ki ne maradjanak a nyüzsiből. Festékesek is lettek. És elkezdődött az izgalmas rész. Mondanám, hogy akkora királyok vagyunk, hogy minden flottul ment, de nem. 😂 Rögtön az elején felcseréltünk két gerendát, úgyhogy vissza az egész, de sikerült korrigálni. Utána pedig nagyon figyeltünk. Úgyhogy apránként, de haladtunk, és a húsvéti hétvégén állt a szerkezet. Hatalmas lett, meg is ijedtünk, de praktikus lesz és szép, és megszoktuk hamar. Persze volt sok veszekedés, csendben üvöltés, röhögés és kinlódás, de csapatépítő volt, az biztos. Megtanultunk néhány szakmai fogást, tapasztalatot gyűjtöttünk, és nagy élmény volt, hogy együtt sikerült, és tudom, hogy számíthatok a családomra. Hálás vagyok, nagyon! ❤ Ráadásul a szerkezet után következő munkákat Apukám gyakorlatilag egyedül csinálta: lambériázás, osb lerakása, fóliázás, majd a zsindely. Ajtó berakása és a kisház lambériázása, ereszcsatorna kiépítése. Nagyjából kész, még kell festeni és egy kis villanyszerelés is van, de most már használatba lehet venni. Apukám közben két munkaajánlatot is kapott, úgy látszik hiányszakma! Mindenesetre mindenki dicséri a munkáját. Azóta levezetésként a vízelvezetést is megcsinálnta, vagyis keresztbe-kasul felásta a kertet. Úgyhogy most már az is rendben lesz. Néha adhatna kicsit nekem is az energiáiból. 😉

A művünk: 😍

Westend tetőkert

Viszonylag ritkán járunk a belvárosban, de azért intézzük ott az ügyes-bajos dolgainkat, járunk szórakozni is... Ma akadt egy kis feladatunk, és a Westend lett a célpont. Általában a külső parkoló második szintjén szoktunk megállni, valahogy onnan a legkényelmesebb besétálni. És azért is "praktikus", mert már befelé menet felfedezi a Legkisebb a játszóteret a tetőkert parkoló felőli részén, úgyhogy onnantól kezdve lehet azt hallgatni, hogy "Menjünk a játszótérre!" :-) Dolgunk végeztén nem kellett rohanni, úgyhogy valóban belefért egy kis játék. Közben pedig érdekes állatkertre lettem figyelmes. Körben a bokros-virágos ágyásokban különböző állatok készültek hajlított drótból és buxusból. Egészen nagy méretben, teljesen felismerhető körvonalakkal, nagyon látványosan, külön kis táblákkal a gyerekek számára, mintha tényleg egy kis állatkert lenne. Elképesztett, hogy -a nyilvánvaló kreativitáson és szakértelmen túl- mennyi munkára, időre és türelemre lehetett szükség a kivitelezéshez! Minden elismerésem az alkotóknak! Nagyon kellemes meglepetés volt számomra és remélem bírni fogják a strapát!

Sajnos csak mobillal tudtam fotózni, de a lényeg látszik. Mindenkinek ajánlom, akinek arra akad dolga...

A kert, mint inspiráció

Mindig szerettem a kreatív elfoglaltságokat. Főiskolás koromban ismerkedtem meg az ún. "millefiori" technikával (ami a muranoi üvegékszerek világából "érkezett"), amit mi hőre keményedő gyurmából készülő ékszereknél alkalmaztunk. Elég pepecselős meló, külön ki kell találni és elkészíteni a mintát, aztán gyakorlatilag egyesével a gyöngyöket, utána pedig felfűzni és alkatrészezni... Egyre bátrabbak és ügyesebbek lettünk, ismerősök körében árulgattuk, jó kis kikapcsolódás volt. 

Aztán jött a munka, majd a gyerekek és nem nagyon találtam hasznosítandó szabadidőt. Kb. 2 éve vásároltam be újra alapanyagot, és álltam neki, hogy felfrissítsem a tudásomat. Az a jó benne, hogy minden egyes darab más és más, kétszer ugyanazt a mintát nem tudom, de nem is akarom megcsinálni. Nagyon lehet variálni a színekkel is. Aztán megint volt egy kis szünet és most újra dolgozgatok. Az alkotás öröm, jönnek az új ötletek és ebben - színben, formában, virágmotívumokban - nem kis szerepe van a kertnek is.  Ahogy kikapcsol a kert, ugyanúgy kikapcsol a mütyürözés is. Az pedig mindig öröm, amikor létrejön valami szép... Bevallom a marketinges részét nem szeretem csinálni, inkább ismerősöknek mutatom meg és ajánlom. Szerencsére így is sok a pozitív visszajelzés. Szívesen dolgozom megrendelésre is, amikor valaki meghatározza a színt és formát, esetleg a hosszt, aztán rám bízza a megvalósítást. (A legszokatlanabb megrendelés eddig az volt, amikor nagy alakú gombokat kellett készítenem egy kabáthoz. Az is nagyon jó kihívás volt. :-)) Igazság szerint az is nagy boldogság (talán a legnagyobb az egészben), amikor úgy látom viszont a művemet, hogy valaki büszkén viseli!

Mutatok néhány mintadarabot, ami mostanában készült...

Egy régi tálaló fogantyúi

Azok a bizonyos gombok...