Nagyimat (aki az apai nagyanyám) sokat emlegettem már. Szentendrén volt nyaralójuk, ők építették a házat, aztán a kertet. Én már hatalmas fákkal emlékszem rá, és sokat tanultam Nagyitól a kert szeretetéről és a növényekről. Bár gyerekkoromban inkább "csak" egy szép és kényelmes háttér volt számomra az a kert. Nagypapa próbálkozott a veteményessel, na az aztán pláne nem izgatott. ;-) Viszont másztunk cseresznyefára, almafára és szedtük-ettük a gyümölcsöket. (Ezt most hiányolom egyelőre a saját fiaimnál.) Mi akkoriban a belvárosban laktunk, de egy földszinti lakásban, ami parkra nézett. Igazi különlegességként pedig egy picike kertrész is tartozott hozzá. Leginkább a terasz korlátjára felfutó hatalmas, rengeteg virágot hozó, mélyvörös futórózsára emlékszem. No meg arra, hogy volt kis üvegházunk is, ami állandóan tele volt pakolva növényekkel és kaktuszokkal. Apu nagy kedvence volt a muskátli, amit mindig átteleltetett, és soha nem értettem, hogy minek küszködik tavasszal az élettelennek tűnő kórókkal. (A muskátli, a hagyományos álló fajta, továbbra sem egy különösebben kedvelt típus nálam, inkább a futómuskátlit szerettem meg. Apukám is "átnyergelt" arra...)
Aztán volt 5 év, amikor közös kertünk volt. Csömörre költöztünk, kertes házba. A kertben volt néhány fa és fű, minden mást mi alakítottunk ki. Eléggé közösek voltak az elképzelések, úgyhogy semmi gond nem volt, mindketten sokat dolgoztunk. Ebbe a kertbe még kerültek növendék sarjak a szentendrei kertből, de ekkor kezdődött az egynyári palántákat áruló kertészetek állandó látogatása is. Sok mindent megtapasztaltunk ott, és sokat tanultunk. Nem felejtem el, hogy Apu is mindig körbement a kertben, amikor hazaért a munkából, és általában le is ragadt valahol gyomlálgatni kicsit. "Leeresztett" meló után... Már ezt a kertet is nagyon szerettem, de közben nekem is családom lett, úgyhogy önállósodtunk. Mindketten Gödre léptünk tovább. Mi üres telekkel és az építkezés kihívásaival néztünk szembe, míg Apukám kész házat vett, kialakított kerttel együtt, amiben persze még bőven voltak lehetőségek az ő elképzeléseinek megfelelően. Egy fontos dolog viszont már akkor adott volt: a terasz melletti dísztó.
Természetesen a kertje azóta is állandóan változik, noha immár 11 éve az ő birodalma. (A tó azóta is fontos pont, és mivel látjuk, hogy neki ez mennyi munkát jelent, ezért egészen biztos, hogy mi csak nála élvezzük ennek az előnyeit, de nekünk nem lesz.) Nagyon szereti a mennyiséget, így rengeteg növénye van és most már minden egyre nagyobbra nő. Szóval egy csipetnyi dzsungel az ő világa. Nagyon szereti a minőséget is, ezért gyűjtögeti a különleges fajtákat (a mediterrán növényvilág nagy rajongója) és a kaktuszokat is (újra). Rengeteget dolgozik körülöttük, és ez fontos, mert kihívás, feladat és elfoglaltság. Csak az a szívás, amikor locsolni kell menni hozzá. ;-) Csak vicceltem, ő is megteszi ezt a mi kertünkért. :-) <3 Volt kitől örökölni a kertbarát hajlamot.
Tavaly ősz óta pedig már egy télikertje is van (kemencével együtt), amit ő maga épített! Úgyhogy a teleltetést is könnyebben meg tudja oldani.
Íme az Ő kertje! A képek egy vasárnapi bográcsos ebéd mellékszálaként készültek...
 |
| Futómuskátlis összkép |
 |
| Ekkora fügebokra van! |
 |
| Rengeteg terméssel |
A kaktuszok:
Mediterrán világ
Asztalok a kertben ;-)
 |
| Kedves... |
 |
| Összkép a teraszról |
 |
| Rhododendronok tömege |
A tó. Ehhez kapcsolódóan volt pár éve egy aranyos sztori. Amikor Apu hazaért a munkából döglött halakat talált a tó partján. Nem értette mi történhetett. Aztán egyik nap, ahogy lépett ki a házból egy szürke gémmel találkozott, ott figyelt méltóságteljesen a parton. Persze rohant vissza a fényképezőgépért, de azt hiszem nem sikerült lencsevégre kapni. Attól még ez is egy maradandó emlék lett. :-) A halak meg annyian vannak, hogy nem árt egy kis természetes szelekció.
Ez mindig olyan jól mutat. Benne van a munka szépsége és egyszerűsége...
