Tavaly is volt egy ilyen
poszt, és azóta is roppant elégedettek vagyunk a környezetünkkel. Vagyis szeretünk itt élni. Igaz, hogy nagyon beindultak az építkezések az új parcellázású részen, de az "csak" a sétáinkat érinti, és amúgy én szeretem nézni, figyelni, ahogy épül-készül valami. (Onnantól kezdve, hogy a parcellázás lezajlott, már nem lehetett megállítani a ligetes-mező eltűnését, de örülhetünk, hogy azért ez jó pár évet csúszott.) Szerencsére jó nagy területen marad a szántó, úgyhogy azért még mindig szabadon szaladhat a szem... és Teó is...
A golfpálya pedig kellemes közparkká és kutyasétáltató hellyé alakult az elmúlt pár évben. Idén ezt különösen sokat ki is használtuk. Valahogy most jött el a legkisebb gyermek igénye a nagyobb sétákra, bicózásokra. (Tavasz óta tudja a kis kétkerekűjét magabiztosan hajtani, és ezt igyekszünk ki is használni.) Vagy a tavat sétáltuk körbe, vagy a "gödr"-höz kellet menni, ami
kicsit hasonlít a BMX-esek lejtős pályájára. Itt az a játék, hogy az
egyik oldalon beleszaladnak, és a túloldalon (a meredekebb részén)
próbálnak lendületből felfutni. Kosztinak el kell kapni a kezét és
felhúzni, de úgy már kiválóan és magabiztosan működik a dolog. :-) Aztán
találtunk a "sűrű erdőben" (értsd konkrétan 9 db terebélyes
lombkoronájú fa, ami alatt árnyék van) egy felfüggesztett tányérhintát
is. Szolidan duhajkodik is rajta a fiatalember... :-) Örülök, hogy ez
egy stabil napirendi pont lett, és Teót is nagyon boldoggá tudjuk tenni vele. (Na jó, 2-3 naponta vágunk neki, de
akkor ált. 1 óra.)
 |
| Nem győzöm a tempót, ők viszont élvezik a szabadságot! |
 |
| Vadvirágos rét |
 |
| Vízbelökés után :-) |
 |
| Van, amikor már tolni kell |
 |
| Koszti szólt, és sikerült lekapni (siklót is láttunk, meg kacsát :-)) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése