Bár sokan nem gondolnák rólam, sok esetben türelmetlen vagyok. :-) Főleg, ha eltervezek valamit, megvan az elképzelés. Akkor nagyon nehezemre esik várni rá, akarom, lehetőleg azonnal! Amikor az ember felismeri a gyengeségeit, akkor örömmel tölti el, ha éppen sikerül uralkodni magán, és tanulja a türelmet, a változást. Épp ezért nagyon büszke vagyok magamra, hogy tavaly nem elégedtem meg valamilyen kompromisszumos megoldással, hanem inkább vártam.
Tavaly is rengeteg pénzt, energiát, munkát fektettem a kertbe, de akkor a nagyobb rész, az előkert volt a feladat. Haladt is szépen, fejlődött, nem bírtam magammal azért már ott sem, úgyhogy jól tele is lett ültetve kisebb nagyobb csodákkal. Amikor kiválasztottam a leendő otthont, akkor a lakás beosztásán túl természetesen fontos szempont volt egy kicsi, de praktikus kert. A lakás részeként kialakított tárolóra nekem saját kis kuckós hálószobaként volt szükségem, így átalakult. Ezzel párhuzamosan lett szükség az épített kerti szerszámosra a kocsibeállóval egybeépítve, ami kétségtelenül a tavalyi szezon legnagyobb és egyben legsikeresebb projektje volt. És amikor azt még csak lelki szemeimmel láttam, már akkor megvolt bennem az elképzelés, hogy a picike, haszontalannak tűnő oldalkert majd milyen menő kis elszeparált kinti "szobaként" fog funkcionálni. Hát tavaly elfogyott a pénzecském, először tároló funkciót, majd nemes egyszerűséggel a kutyaillemhely szerepét töltötte be az oldalkert, de azért körbe már be lett ültetve egy-egy növény. Mígnem idén végre beruháztam a térkialakításhoz szükséges dolgokra és egy csodás hintaágyra is.
Apropó hintaágy. Imádom. Nagymama kertjéből hordozom magammal az élményt-érzést, természetesen. Langyos tavaszi napsütésben, forró nyári délutánokon a hatalmas diófa alatt tökéletes volt elvonulni, pihenni, vizsgára készülni, stb. Azóta is mindig volt, kisebb megszakításokkal, és mindig betöltötte a nyugalmat adó, vagy éppen embereket összehozó funkcióját. <3
Szóval a cuccokat megrendeltem a Bauhausból, a karantén miatt azonban még mindig várnom kellett, sokkal hosszabbra nyúlt a kiszállítás, mint reméltem. Sebaj, addig elkészült a romantikus kiskertek kötelező kelléke a rózsalugas, amire az ALDI-ban csaptam le egy hónappal korábban. Egyik oldalára reményeim szerint csodásan illatozó futó lonc, a másikra természetesen futórózsa került, hófehér, elvileg, de az nem nagyon akar megmozdulni. Aztán megjött a szajré, és én úúúgy örültem! :-) Rögtön neki is estünk a lelkes kis Kosztival, és elkezdtük a munkát. Geotextilia az elegyengetett földre, rá a falapok, majd jöhetett a legnagyobb meló, a hintaágy összerakása. Végül az ágyasok mulcsozása, ami nálunk különösen szükséges és praktikus tekintettel a borzasztó, homokos talajra. Ja, és persze aztán a sétány zúzott köves felszórása, amihez sosem volt elég a kő, mindig kellett még két zsák...
Azóta élvezzük, imádjuk. Verset tanulunk, olvasunk, ott kávézunk, nézünk ki a fejünkből. A kutyák is szeretik, együtt vagyunk, simi van és szeretgetés. Odakerült a 6 tő koktélpari is. A kanyarból a fácska tönkrement, talán jövőre pótolom, és szegény futórózsa sem sok türelemre számíthat már tőlem. :-) Azért még hozzá kell képzelni azt, hogy az egyik sarokban egy csodás tiszafa lesz, de magoncként hoztuk Apu kertjéből, úgyhogy TÜRELEM. A másik csücsökben pedig már most ígéretesen fejlődik a fügebokor. Ja, és szeretnék egy kisasztalt is oda...
És akkor a rengeteg fotó, ilyen volt, ilyen lett hangulatban, és ez csak az idei változásokat mutatja. ;-)
