Elégedettség és reggeli nyugalom

Elégedett vagyok a kis kerttel. A fűvel is megbarátkoztam, bár még nem adtam fel a harcot és egyelőre hősiesen húzgálom a gyomokat. 😂 A lényeg, hogy már egy zöld felület, és el lehetett pakolni a barikádokat, nagyjából rend van. Ráadásul ahogy nézegetem a szemközti új házak kertrészeit, látom, hogy ott elég komoly gyomlálással kezd kezdeni mindenféle kertépítés előtt. Szóval hálás vagyok, hogy itt ez kimaradt, és csak a talajjavítással kellett foglalkozni. 🙂

Visszanéztem a júniusi képeket és örömmel latom, hogy mennyit nőtt minden. Szép színesre sikeredett, de ennek örülök. Mint ahogy az is nagy sikerélmeny, hogy az oldalkert leghangsúlyosabb kiülős részét nem kapkodom el, tartom magam az elképzelésemhez, amit hosszabb távon tudok megvalósítani és nem kötök kompromisszumot csak azért, hogy meglegyen most azonnal. Na. Hát pl ilyenekre is tanít a kertészkedés. 😍 A teraszt reggelenként imádom, kellemes a reggeli kávét vigyázó kutyaszemek mellett ott elfogyasztani. A délutáni nap elég meleget teremt ott, de egy kiállításon láttunk szuper árnyékoló megoldásokat, úgyhogy hosszú távon majd az is lesz! Annak kifejezetten örülök, hogy nincs öntözőrendszer végül, mert reggel-este 20-20 percből megvan a locsolás és azt is nagyon szeretem. Úgyhogy nagyon tetszik itt, nagyon elégedett vagyok az arányokkal, mérettel, abszolút jól működik időben és energiában. ❤

Kicsit későn ültetett kána es napraforgó. Izgatottan várom...

Ez a hortenzia egyszer már elviragzott, rengeteg uj virágos hajtast hozott

Azért csak lesz napraforgó viragzás 😍

Kíváncsi vagyok, hogy a magnóliának lesz-e masodviragzása?! Tele van viragrügyekkel! 😮😍🤔

Ilyen az a bizonyos álom arnyekoló rendszer 😉

Újra a kertemben, nosztalgiázva...

Augusztus 26-án lesz 12 éve, hogy ideköltöztünk, egy újonnan épülő lakóparkba az első betelepülők között. A következő tavaszon pedig nekiugrottunk a kert kialakításának. Megterveztettük szakemberrel, de a munkákat a földhordástól, az egész kert felásásán át az ültetésig - mind mi csináltunk. Sokszor családi segítséggel persze, hiszen a gyerekek is kicsik voltak még. Csodálatos időszak volt, rengeteg melóval és folyamatos változással. Hatalmas öröm és büszkeség volt, hogy mindezt létrehoztuk. Nekem szerencsére vannak saját emlékeim arról, hogy "hogyan ment össze" nagyszüleim szentendrei kertje, ahogy felnőttem. És hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az én gyerkőceim is megélhették. Ahogy ők nőttek, úgy velük együtt a növények is (és a kutyusuk), és szűkült be a tér körülöttük, idomult egyre inkább hozzánk és lett egyre otthonosabb. Ma már egy sűrűn beépült lakóparkban élünk, és sokat fordult azóta a világ. De az emlékeink, az együtt megélt történeteink által mind gazdagodtunk, és minden a részünké vált.

Most nem is megyek tovább a "nagy gondolatokkal", inkább szemezgetek pár képet ide 2007 tavaszáról, "ilyen volt-ilyen lett" hangulatban. Garantált a mosoly és a könnyek, legalábbis nálam. <3

Készül a munkára, fel kell ásni a kertet a füvesítéshez

Első húsvétolás a kertünkben, egy kis családi ásással

Füvesítés kész

Egy talicskányi unoka

Alakul a fű

Első fűnyírás a másfél éves Nikosztól

Megérkezett Teó! Boldogság! <3

Nyár van, élvezzük a csodás környezetet!

Szivárványos... Rózsaszín boldogság

Lehetne még sokáig folytatni, mert régen is sokat fotóztunk. A kert folyamatosan változik, sok minden kicserélődött, és persze szépen megnőttek a dolgok. (Az elülső kertről nem is raktam fel régi képeket, mert az teljesen más volt anno.) Úgyhogy napjainkból is jöjjenek az "ilyen lett" képek. :-)

Azóta van tetőterünk (meg egy Kosztink!!!), úgyhogy fentről

És végül a játék a gyerekekkel. :-)