Hónapok óta gyűjtögetem a képeket a kertből, és hálás vagyok, mert gyönyörű idővel kényeztet minket ez az ősz. Csodálatosak a fények, még meleget ad a Nap és lehet jó kis szabadtéri programokat szervezni.
Semmi sem véletlen, az sem, hogy éppen ma tudok leülni, és időt szánni egy kis számvetésre. Az ősz mindig a kedvenc évszakom volt, és ekkor történtek a legfontosabb dolgok is az életemben: szerelem, gyerekek, születésnapok. Az ősz az elmúlás időszaka, nekem eddig mégis mindig valahogy új lendületet adott.
Idén kicsit más a helyzet: az ősz nekem is az elmúlás jelképe lett. Mostanra biztossá vált, hogy ez az utolsó őszünk ebben a kertben, és én továbbra is szeretettel nézegetem és fotózgatom a "lakóit". Szomorú dolog ez, hiszen lelkünkből született ez az otthon és ez a kert. Rengeteg emlék, családi vagy baráti esemény kapcsolódik hozzá, nagyon szerettem itt az életünket. Imádom visszanézni, hogy mennyit alakult velünk együtt a kert is. Az egyik legegyértelműbb jelképe az itt töltött 12 évünknek az a gyönyörű ezüstfenyő, ami az első karácsonyfánk volt az új otthonunkban.
Hálás vagyok, hogy könnyen és a lehető legtermészetesebb módon talált gazdára. Olyanok jönnek ide, akiknek ez az "álomház", és kedves barátok, és még lesz folytatása ennek a "kapcsolatnak", és becsülni fogják, mert pontosan látják benne azt, Ami.
Hálás vagyok, hogy nagyon tudok örülni az újnak, mert már azt is látom. Nem akartunk elmenni innen, így csak 400 méternyire leszünk. És lesz kert!!! Kisebb, kevesebb munka és könnyebben fenntartható, de lesz, és ez a lényeg! Már látom is lelki szemeimmel, vannak terveim, és ami az egyik legszebb dolog, hogy vannak olyan évelők, amiknek a gyerekeit viszem majd magammal. :-)
Hálás vagyok, hogy ugyan az élet elvesz valahol, mert a veszteség és a hiány egyértelmű, mégis kompenzálja ezt, és olyan magától értetődően alakulnak a Változással kapcsolatos dolgaink, hogy tudok hinni abban, hogy tényleg JÓ LESZ. <3
Emlékszem még, amikor a 3 és az 1 éves minden alkalommal, amikor hazafelé tartottunk és a főútról megláttuk a házunkat, boldogan mondták: "Szia új ház!" Hát most már ő lesz a régi ház, ami mindig a szívünk csücske marad, és erre vezet majd az utunk továbbra is hazafelé. Kiindulásként pedig lesz egy praktikus, új lakás, amit évek alatt majd szintén a magunk képére formálunk, és megtöltjük hangzavarral, számunkra kedves tárgyakkal, fotókkal, és lesznek újabb, csodás emlékeink. :-)
És akkor jöjjenek a fotók, hangulatok...
Ígérem, hogy tavasszal beszámolok majd az új kezdetekről. ;-)
Ígérem, hogy tavasszal beszámolok majd az új kezdetekről. ;-)
 |
| A Fenyő! <3 Akkor... |
 |
| A Fenyő! <3 ...és most |
