Sásliliomok

Ők is egy új csoport, amiket nagyon megszerettem. A klasszikus (nem közönséges ;-)), vagyis legelterjedtebb narancs színűből még az egyik szomszédunktól kaptam, és nagyon szépen dúsul, gyarapszik. (már többször szétültettem őket) Eleinte azért nem szerettem annyira, mert egy-egy virág gyakorlatilag egy napig virágzik, kicsit "tékozlónak" találtam ezt a fajta nagyvonalúságot. Azóta viszont rájöttem, hogy annyira sok a bimbó rajta, és minden nap újabb és újabb nyílik, úgyhogy így is hihetetlen gazdagság és szépség kíséri. Aztán elkezdtem őket is "gyűjteni" és kerestem a kertészetekben az újabb, különleges színű fajtákat. Érdemes, mert nagyon könnyen megmaradnak, és dúsulnak, úgyhogy tulajdonképpen nincs semmi gond velük. Igaz, a gyerekek foci- vagy vízilabdáival szemben védtelenek. :-) Tegnap is roppant morcosan konstatáltam, hogy jó pár ígéretes bimbó áldozattá vált. 

Íme a fajtagazdagság: van már barack, vörös, mély bordó (már-már lila), citromsárga és cirmos is... (A végén pedig néhány egyéb liliom...)

Megbújt a háttérben egy reggeliző csemete :-)

Az egyik "áldozat"

VAKÁCIÓ!

Igen, eljött az utolsó tanítási nap! Még van dolgunk a suliban hó végéig, de ez azért bizonyára más lesz. Mindenesetre nagyon komoly elképzeléseim vannak arról, hogy mi mindent szeretnék csinálni a szünetben pihenés képpen. Vannak feladatok is persze (kíváncsi leszek, hogy mi valósul meg belőlük), de láblógatás és pihenés is kell. Az biztos, hogy helytől és időtől függetlenül sokat fogok olvasni. (Nem is értem, hogy a srácokat miért nem lehet rávenni erre...)

Fotó: pixabay

Szóval rendhagyó módon ezúttal könyvajánló következik.

Tavaly nyáron olvastam ki ezt a két könyvet, mindkettő letehetetlen és témájukat tekintve az emberségünket boncolgató könyv. Nagyon egyedi az író stílusa, szeretni való és vicces. Szívből ajánlom őket.

1.

Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban. 

2.

Elsa majdnem nyolcéves, és különleges. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez jobbára házbéli szomszédaikhoz , akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják.  

Nagyon örültem, amikor láttam, hogy megjelent az író legújabb regénye. Ennek a főszereplője már ismerős az előző könyvből, éppen ezért nagyon kíváncsi vagyok. Már be is szereztem, de lehet, hogy várok vele a nyaralásig. :-) ("Tanuljunk meg vágyakozni azután, ami a miénk.")

Britt-Marie hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy hallatlanul koszos, felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen...

A mozit is imádom, sok filmet igyekszem megmutatni a fiúknak, ahogy szépen belenőnek már abba a korba. Július 7-én bemutatják Ove-t  a mozikban! Asszem ez is kötelező lesz. :-)

Eső után...

Nem sok mindent lehet hozzáfűzni. Minden szép és dús továbbra is. (Iszonyú sok gyomlálni való van.) Bár ma már nagyon kellett volna füvet nyírni, de az eső közbeszólt. Így aztán adott volt a fotótéma. Elmesélem, hogy volt egy tökéletes gömböc vízcsepp az egyik kis kövirózsa közepében, nagyon meg akartam próbálni, hogy rá lehet-e fókuszálni?! Mire odaértem a géppel Huncutzsivány Koszti az ujjacskájával jól "megnézte". :-) "Bocsi Anya! Véletlen volt!"

Azért így is akadtak vízcseppek és egyéb szépségek bőven...

A veteményes is alakul, az éréshez már jöhet a napsütés. :-)

Ezt meg dicsekvésképpen mutatom. :-) Idén megint sok a termés a cseresznyefán, alig győzzük szedni. A sok eső miatt pedig igyekezni kell, mert félő, hogy lerohad. Lehet, hogy fel is kell dogozni majd, mert annyi van... És persze isteni finom!

Rózsáim

Legjobban a sok apró virágot hozó fajtákat szeretem, de azok nem igazán illatosak. Tavaly vettem néhány új tő bokorrózsát, amiknél kevesebb a virág, de nagyobbak a virágfejek, és némelyik finom illatot is produkál. Sajnálom levágni és vázába tenni, de ha nagyon vinnem kell valakinek egy kis figyelmesség-virágot, akkor mindegyik jó választás. :-) 

A tavalyi 3 tő összképe...

... és egyesével:

Az a fázis, amikor szerintem a legszebb

A klasszikus vörös

Óriás példány: 9 éves bokorrózsa

 Ezek pedig szobarózsaként kezdték, és onnan kerültek a kertbe. Szeretik...