A gyümölcsfáinknak külön története van. Először az utcára ültettünk egy meggy fát és egy germersdorfi cseresznyét. (Ez is nagymamám nyomán volt ismert és imádott fajta. Azon a régi cseresznyefán tanultam meg fára mászni és örülni a magam szedte gyümölcsnek. Sírtam, amikor kivágatta, mert "már csak a gond volt vele".) 2 évre rá kaptunk egy helyes kis bicikliutat és járdát a házunk elé, úgyhogy gyorsan menekíteni kellett a fákat. A meggy már egészen megizmosodott, nem is élte túl az átültetést, sajnos. A cseresznye viszont még nem hozott számottevő ágat, úgyhogy egészen jól sikerült átültetni. Persze volt egy év, amíg megszokta az új helyet, de azóta hatalmas fa lett belőle. Tavaly volt az eddigi legnagyobb termés, akkor még egy kis lekvárra is futotta belőle. Idén alig valami.
Viszont vettünk anno egy új meggyfát is, egy "Debreceni bőtermő"-t. Szép, formás fa, és növöget ez is rendesen. Idén igazolta először a nevét, rengeteg termett rajta. Fahéjas meggy lekvár lett belőle, vagy 20 üveggel. És a mélyhűtőbe is került. A fiúkkal is próbálom megszerettetni, legalább sütemény formájában kóstolják meg. Hááát, nem túl nagy a siker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése