Ezek még júniusi képek, most már elvirágoztak a rózsáim. Egyiket-másikat már visszametszettem és hozni fogják az új hajtásokat. (van, ami még vár a sorára) Már nem lesz olyan virágtenger, mint a csúcsidőben, de még megörvendeztetnek majd néhány új virággal, amik majd a önállóbban és egyedibben díszítenek az eddigieknél. És lehet várni Őket, drukkolni nekik... A rózsa olyan sablon virágnak tűnik, hiszen az egyik legismertebb virágos növény, legalábbis gyerekkoromban elintéztem egy vállrándítással: A rózsa, az csak egy rózsa. Nem sok fantáziát láttam benne. Bezzeg ma eszembe ötlenek azok az emlékképek, ahogy nagymamám vág pár színes rózsaszálat a kertjéből, és a zöld kerámia kancsóban betelepíti a nyaralóba. (A kancsót én örököltem.) Ma már látom, hogy milyen csodálatos, ahogy a szirmok egymásra rétegződnek, és a bimbóból szépen lassan kinyílnak, megmutatják a mélyüket. Arról nem beszélve, hogy mennyi fajta van és mennyi színvariáció. Talán felnőttem, és most már tudom értékelni az apró és természetes mindennapi csodákat. A kert sok ilyet ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése