Most augusztusban lesz 9 éve, hogy itt lakunk. Ezen az új parcellázású részen viszont az elsők között építkeztünk, úgyhogy mondhatjuk, hogy ITT őslakosok vagyunk. Még emlékszünk a kis ligetes részre, ahol olyan jókat lehetett sétálni, és ami ma már szintén felparcellázott és a fáktól megtisztított terület. (Igaz, kevés beépítési kedvvel, úgyhogy még mindig szabad.) Szeretjük, hogy velünk szemben hosszan-hosszan szántóföld terül el, és a szemünk szabadon futhat végig a tájon... Hogy végül megállapodjon szemben a Pilis hegyein és az ott lebukó napban is gyönyörködjünk. Azt szoktuk mondani, hogy nekünk "negatív panorámánk" van, mert nem fennről-le, hanem lennről-föl csodáljuk a tájat. Persze ez a lényegen nem változtat, hogy szeretjük. Nagyon.
Öröm a városi embernek, hogy a vadvilág is megél mellettünk. Nyilván egyre inkább kiszorulnak szegények, de jó összefutni velük. Fácánt, ragadozó madarakat rendszeresen látni és előfordul, hogy őzeket is. Ma, a reggeli sétánk alkalmával meglepve vettem észre a nyílt tarlón egy őzet. Gyönyörű volt, egy pillanatig nézett, aztán nekiiramodott. Még éppen elcsíptem a telefonnal (Na jó, segítek: a kis barna folt az úton Teó, ahogy kocog, tőle jobbra 20 méterrel, a világosabb, de nagyobb folt meg az őz. :-))
Teó infarktust kapott, amikor a hatalmas "valamicsoda" egyszer csak átvágott előtte az úton. A sokkból magához térve, -hogy mégiscsak védje a vadászkutyák becsületét- a vad után vetette magát. Egy kicsit csaholt is a bozótosban, hogy egyértelmű legyen: itten MUNKA van. Persze addigra már árkon-bokron túl jártak az őzek. Merthogy ketten voltak, és fantasztikus szökellésekkel tűntek el szem elől. Teó úgy fél óra múltán került elő lógó nyelvvel, csatakosan, úgyhogy szerintem a golf pálya tavában is körülnézett.
A golf pálya pedig egy külön ajándék...
 |
| Az a bizonyos tó (tavaly őszi kép) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése