Mifelénk az előkertet érik el leginkább az izgalmas naplementés fények. Nincs is jobb, mint egy haladós, dolgos nap után kiülni az előteraszra és lábat lógatni, almaslafrokot enni, hallgatni az utcán bandázó srácokat és gyönyörködni. A fényekben, a színekben, a folyamatos változásban. Ráadásul ma itt tettem-vettem, az előkertben. Ültettem, gyomláltam, szeretgettem, locsoltam, még eső után is.
Ha valaki nem ismerné, ez az almaslafrok. Nagymamám receptje. Uborkagyalun szeletelt alma sürű palacsintatésztába keverve, forró olajban kisütve, majd fahéjas cukorban megforgatva. 😊 Ronda és finom.
Egy kis állatvilág:
Ez pedig kolléganőm gyönyörű Napraforgója, amit imádok. És tök jogosan büszkélkedek vele, mert kapok majd belőle magot, úgyhogy jövőre nálam nevelkedik remélhetően a gyereke. 😂😊😂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése