Mindenhol működik, állandóan mozgásban, változásban vagyunk, remélhetőleg fejlődünk. Időnként szemléletmódot kell váltanunk. Vagy azért, mert rákényszerít valaki, vagy azért, mert mi magunk érezzük ennek szükségét. A fotózásnál is jó ezt alkalmazni. Szeretem ugyanazokat a dolgokat ugyanúgy fotózni az idő múlásával, hogy nyomon követhető legyen a fejlődésük. (Imádom embereknél is azokat a fotósorozatokat, amikor ugyanúgy állítják be és fotózzák újra őket sok-sok év elteltével. 😊) De ennel lényegesen egyszerűbb adott időben a távolságot változtatni. Az egész latványtól haladni a részletek felé. Messziről: "Egész jól alakul, összenőtt a növényzet, kiegészítik egymást a színek. Jól van." Közelebbről: "Ott egy gyom. Jaj, még egy. Neki kell állnom. Azt meg a csiga rágta meg. Ez milyen jól érzi itt magát, ígértem neki tápot, akkor fog igazán virulni. Ezt meg elnyomják szegényt." 😂 Egészen közelről: "Mindegyik növény, virág maga a csoda. Ahogy a szirmok összeállnak, ahogy a színek alakulnak, ahogy latszódik, hogy tartásuk van, és élnek. Persze akkor a legszebbek, amikor rájuk vetül egy kósza napsugár. Esetleg amikor félárnyékban szelíden megmutatják magukat. De semmiképpen nem akkor, amikor telibe tűzi őket a Nap."
Úgyhogy érdemes nézőpontot váltani és játszani a távolsággal. Akár pedagógusként is pl. 😊
Néhany fotó, amikor "jatszottam" a kertben...
 |
| Legyezővirág |
 |
| Verbéna |
 |
| Ligetszépe és hortenzia. Alig várom, hogy sárgában pompázzon a Ligetszépe |
 |
| Paradicsomaim |
 |
| Paprika és pari |
 |
| Tatarvirág? |
 |
| A Lényeg: gyerek a kertben! 😍 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése