Pázsit

9 éve magunk vetettük magról a füvet. Igazán minőségi fűmagot és igazán minőségi gyeptrágyát használtunk. Meg is lett az eredménye, csodájára jártak az ismerőseink. Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy ez gyepszőnyeg, ugye? A párom nagyon lelkesen és sokat foglalkozott vele, amíg el nem szólította külföldre a munkája huzamosabb időre. A tavalyi évben így nagyon hátrányos helyzetbe került a fű. Sajnos elmaradt a tavaszi trágyázás és valahogy a szellőztetés sem volt az igazi. Mindenesetre alig-alig nőtt, ritkult, gazosodott és egyéb lehangoló következmények jöttek. Tavaly szeptemberben aztán beruháztunk egy nagyobb teljesítményű, mélyebbre nyúló gyepszellőztetőbe. Na, persze ősszel már nem sikerült kipróbálnunk. Tavasszal is csak toltuk magunk előtt a tennivalók listáján, de végül április végén nekiestünk. Én megcsináltam a szellőztetést, Aleko pedig elszórta a műtrágyát (ami szintén egy éve megvan, igazolva, hogy a szándék megvolt bennünk már tavaly is, csak nem sikerült megcsinálni :-)). Utána pedig jöttek a kiadós májusi esők. (Amit ha megszakadunk sem tudtunk volna helyettesíteni öntözéssel, úgyhogy ez volt a szerencse faktor.) És megint gyönyörű, dús a fű, már nem nagyzolás pázsitnak hívni: kijár neki a titulus. 3-4 naponta nyírni kell, és olyan benne mezítláb mászkálni, mintha vastag, süppedős szőnyegen járnánk. :-) Persze azért vannak gyomok és kis kopasz foltok benne, ha közelről nézzük, de ettől mi még nagyon elégedettek vagyunk.