Vácrátót nyáron

Megint egy kis kitekintés, de ígérem, nemsokára a saját kertből is hozok szépségeket. :-) 

A Vácrátóti Arborétumban rendszeres látogatók vagyunk, de leggyakrabban ősszel, néha tavasszal mentünk ki gyönyörködni és sétálni egy nagyot. Volt is ma nosztalgikus hangulatom rendesen,  hiszen legelőször babkocsival, aztán kismotorral, majd futóbringával, végül kis bringával jöttek a srácok, mindegyikről készült egészen kiskori kép a csodálatos faóriások között.  

A mai látogatás sok szempontból újdonság volt mégis. Egyrészt bringatáboros gyerekekkel mentünk el odáig két keréken, ráadásul a nagyobb forgalmat kerülendő földutakon keresztül. Ami hol süppedős homokkal, hol mini-tavakká duzzadt pocsolyákkal nehezített terep volt, aminek a fiúk-lányok némileg eltérő intenzitással, de azért egységesen örültek. Mondhatni, hogy így légvonalban, árkon-bokron közelítettünk, és ez mindössze 10 km-es távot jelentett. A másik újdonság pedig önmagában az volt, hogy nyár közepén látogattunk el oda, arról nem beszélve, hogy egy csomó, számomra eddig ismeretlen helyet felfedeztünk. Az mindenesetre elmondható, hogy gyönyörűen rendben van tartva, és folyamatosan fejlődik az egész. Ajánlom mindenkinek a nyári hétköznapot, mert nagyon békés és nyugalmas. (Ezt úgy teszteltük, hogy kellőképpen lemaradtunk a 15 gyerektől, látó- és hallótávolságon túlra.)

Nem bírtam magammal, tobzódtam, fotóztam rengeteget. Nézegessétek! :-) <3

A csapat

Az évelőkert:

Golgotavirág

Jádelián

Vanília

Hibiszkuszok:

Balaton

Nemcsak a saját kertről szoktam írni, hanem jártamban-keltemben egyéb szépségekről, tájakról es hangulatokról is.

A Balaton azt hiszem mindannyiunk kedvence. Rengeteg gyerekkori és felnőtt emlék is kötődik hozzá nálunk, és amúgy is egy sajátos hangulata van. Balatonföldváron is többször voltam már. A parti Platánsor egészen különleges, és természetvédelmi terület. A szállásunk a 2 napos kis mini-edzőtáborunk alatt ott volt közvetlenül a parton. Jó kis aktív hétvége volt, ugyanakkor nyugodtan állíthatom, hogy a felkavarodott, szeles Balaton tökéletesen tükrözte a lelkiállapotomat. Fontos dolog, hogy ilyenkor is lássuk a szépet. És főleg azt vigyük haza a fotók segítségével. 

A másik jó dolog a hétvégében a sok mozgáson túl egy plusz program volt. Megnéztük a Kőröshegyi Levendulást, ahova már régen szerettem volna eljutni. Mit mondhatnék? Semmi extra, csak lankás domboldalra telepített egyszerű cserjék. És mégis! Nyugtató hatású gyógynövény, és egyszerűségében csodálatos. Voltak sokan, mégsem zavart senki. Tágas terület, csak felkaptatsz a dombtetőre a reggeli edzéstől remegő lábakkal, és engeded messzire futni a tekinteted. Világosabb és mélylila telepek váltják egymást, az emberek színes ruhákban guggolnak köztük, és szedik a kincset a kis aratózsákjukba. Persze a látványhoz illatár és azért a méhek szorgos döngicsélése is hozzátartozik. 😉 Azt hiszem végig mosolyogtam, amíg ott voltunk, és kisimultam arra az időre. Semmi extra, mondom. 😀 Mégis nagyon ajánlom mindenkinek! ❤

Naplementés előkert és némi extra

Mifelénk az előkertet érik el leginkább az izgalmas naplementés fények. Nincs is jobb, mint egy haladós, dolgos nap után kiülni az előteraszra és lábat lógatni, almaslafrokot enni, hallgatni az utcán bandázó srácokat és gyönyörködni. A fényekben, a színekben, a folyamatos változásban. Ráadásul ma itt tettem-vettem, az előkertben. Ültettem, gyomláltam, szeretgettem, locsoltam, még eső után is.

Ha valaki nem ismerné, ez az almaslafrok. Nagymamám receptje. Uborkagyalun szeletelt alma sürű palacsintatésztába keverve, forró olajban kisütve, majd fahéjas cukorban megforgatva. 😊 Ronda és finom.

Egy kis állatvilág:

Ez pedig kolléganőm gyönyörű Napraforgója, amit imádok. És tök jogosan büszkélkedek vele, mert kapok majd belőle magot, úgyhogy jövőre nálam nevelkedik remélhetően a gyereke. 😂😊😂