Télies zordságból ugrottunk megint a ragyogóan szikrázó áprilisi nyárba. Nagyon vártuk, minden él, fejlődik napról-napra és elkápráztat a szépségével. Alakul a kert is, dúsul, zöldül, színesedik. Most mindennél jobban kell az az öröm, amit az egyszerű szépség ad. Kell, hogy el lehessen vonulni. Kell, hogy a szöszmötölős, monoton munka közben legördülő könnycseppek is hozzáadjanak valamit a fejlődéshez. Kell az esti és reggeli locsolás, amikor feléled, felfrissül a fű - fa - virág és energiát kap a lélek. Kell a jó példa, hogy minden újraéled, és gyönyörű az élet körforgása. Kell, hogy újraéledjen a remény is. Kell, hogy terveink legyenek, hogy lássam lelki szemeimmel milyen lesz majd egyszer. A gyerekek és a kert a túlélés záloga. Van szépség akkor is, ha megtépáz az élet. <3
A sárgán virító repcemező pedig különösen szívderítő látvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése