Közeledik...

...a VAKÁCIÓ! A gyerekek már elkezdték írni a táblára. Befutóban vagyunk... A kert is már várja szerintem, hogy egy kicsit több figyelem jusson neki. Addig is tartja bennem a lelket. Júniusban a leggazdagabb, különösen a mostani csapadékos/napsütéses időben. De sok mindenben még csak benne van az ígéret.

Reggeli nyugalom

Ligetszépe

 "Kezdés" előtt:

Kokárdavirág

 

Bíztató a hortenzia is, bár lassan indult...

Egyre dúsabb az előkert:

Klemátisz pompában...

...és elvirágzás után

Mátrafüred-Sástó/osztálykirándulás

Túl vagyok életem első 2 napos osztálykirándulásán, ahol pedagógusként vettem részt. Hááát?! Mit mondjak? :-) Mindenki épségben hazaért, ott keveset aludtunk, itthon viszont nem kellett altatni. Reményeim szerint jól érezte magát mind a 24db 10 éves. Egyébként pedig egy új törvényszerűséget fedeztem fel, ami talán sok mindenre magyarázatot ad. A pedagógusok energiái iszonyatos ütemben fogynak pusztán attól, hogy minden egyes gyerekért izgulnak, mindegyikre figyelnek, és valószínűleg ezek az energiák átvándorolnak a gyerekekbe, mert ők viszont kifogyhatatlanok, és mindig újabb izgalmas szituációt keresnek.

Első nap túráztunk egyet a Mátrában és felmentünk a Sástói kilátóba is, másnap pedig az Adrenalin kalandparkban próbálhatták ki magukat a gyerekek. Ezek kapcsán hoztam hangulatképeket, természetfotókat. :-)

Sástó és környéke:

A kilátóból

A túra: Mátraházáig és vissza 2x4 km.

A szállás és tágabb környezete:

Kétségkívül ez is egy hangulatkép! :-)

Büfénél...

Magánkerti gyöngyszem

Az illata is csodálatos volt, kb. 40 ilyen bokor egy csoportban.

Az adrenalin parkban, parkból...

Pázsit

9 éve magunk vetettük magról a füvet. Igazán minőségi fűmagot és igazán minőségi gyeptrágyát használtunk. Meg is lett az eredménye, csodájára jártak az ismerőseink. Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy ez gyepszőnyeg, ugye? A párom nagyon lelkesen és sokat foglalkozott vele, amíg el nem szólította külföldre a munkája huzamosabb időre. A tavalyi évben így nagyon hátrányos helyzetbe került a fű. Sajnos elmaradt a tavaszi trágyázás és valahogy a szellőztetés sem volt az igazi. Mindenesetre alig-alig nőtt, ritkult, gazosodott és egyéb lehangoló következmények jöttek. Tavaly szeptemberben aztán beruháztunk egy nagyobb teljesítményű, mélyebbre nyúló gyepszellőztetőbe. Na, persze ősszel már nem sikerült kipróbálnunk. Tavasszal is csak toltuk magunk előtt a tennivalók listáján, de végül április végén nekiestünk. Én megcsináltam a szellőztetést, Aleko pedig elszórta a műtrágyát (ami szintén egy éve megvan, igazolva, hogy a szándék megvolt bennünk már tavaly is, csak nem sikerült megcsinálni :-)). Utána pedig jöttek a kiadós májusi esők. (Amit ha megszakadunk sem tudtunk volna helyettesíteni öntözéssel, úgyhogy ez volt a szerencse faktor.) És megint gyönyörű, dús a fű, már nem nagyzolás pázsitnak hívni: kijár neki a titulus. 3-4 naponta nyírni kell, és olyan benne mezítláb mászkálni, mintha vastag, süppedős szőnyegen járnánk. :-) Persze azért vannak gyomok és kis kopasz foltok benne, ha közelről nézzük, de ettől mi még nagyon elégedettek vagyunk.